"Szeretitek a baseballt?" - Nem. " Majd megszeretitek."

A helyi élethez fontos túlesni némi papírmunkán. Ezek elintézéséhez segédet is kaptunk, egy 50 körüli filippinó hölgy, Julie személyében.

Julie este 8-kor küldött egy e-mailt, hogy milyen papírok legyenek nálunk nyomtatott formában másnap reggel. Szóval akkor még nyomtatnunk is kell reggel valahol? Sebaj a lakóparkban van office, majd ott nyomtatunk. Az épületünkhöz tartozó office elég kicsi, 3 gépből egyet sikerült működésre bírni. Persze papírt nekünk kellett volna vinni a nyomtatáshoz, szereztünk papírt, majd ekkor kiderült, hogy a két nyomtatóból egy sem működik. Átmentünk egy másik épületbe, ott a pendrive nem működött. Fél órányi oda-vissza rohangálás után minden megvolt, ugyanakkor Julie még sehol, pedig a megbeszélt időpont rég elmúlt már. Megint vissza a lakásba, és felhívtuk telefonon, hogy merre jár, kiderült épp akkor érkezett, úgyhogy újra visszamentünk a másik épülethez.  ( Az eső miatt késett, errefelé ritkán van ilyen, így három csepp eső is képes megbénítani a forgalmat. )

Esős reggel

Julie imád beszélni, először is tartott egy kis orientációs előadást. Melyik városrészen mik vannak, hova nem érdemes költözni, mert ott a szemétdomb, mivel érdemes munkába járni, hol vásároljunk, mivel töltsük a szabadidőt, hova menjünk kirándulni. Finoman rákérdezett, hogy én mit fogok csinálni, mert fontos, hogy én se unatkozzak, és itt következett a diszkrét beszervezés: vannak-e barátaim, akik szeretnek utazni, mert van itt ez a remek oldal, ahol ő is tag, és rengeteget lehet spórolni. Nem volt tolakodó, gyorsan észrevette, hogy nem annyira érdekel ilyen "munka".

Ez után elvitt minket SSN számot kérni, majd ebéd, délután pedig bankszámlát nyitottunk. Ebédnél kérdezgetett minket, hogy mit eszünk mi Magyarországon, milyen állatok vannak stb. Borzalmasan tetszett neki, amikor képet mutattunk egy mangalicáról, el kellett küldeni e-mailben is, hogy megmutathassa ismerőseinek a birkamalacot.

Visszafelé tovább mesélt a kocsiban, lakásokról beszélgettünk, mutogatta a környéket, és mondta, hogy esetleg olcsóbban is lehet lakást találni mint, ahol most vagyunk, csak nem lesz hozzá annyi "extra". Ha az extra az, hogy fél óra rohangálással sikerül kinyomtatni egy papírt, akkor a megspórolt pénzen nyomtatót veszünk, ez garantált.

Tanácsot kaptunk ágyvásárláshoz is, úgy fest errefelé ez kritikus kérdés, hogy milyen ágyad van, és mennyit fizettél érte. "bite the bullet" = marha sokba fog kerülni, ha jót szeretnénk, amit azóta személyesen is megtapasztaltunk a helyi boltokban nézelődve.

Legközelebb akkor találkozunk Julieval, amikor Bob jogsit csináltat, mivel ehhez kell valaki, aki elkíséri, plusz majd a saját lakás nézése is később lesz aktuális, egyelőre ezzel nem érdemes foglalkozni.